Szabó Csaba
Környezettan szak I.évf.
Földtudományi alapismeretek
tantárgy
A felső-Tisza vidék természetvédelmi
területei
TARTALOMJEGYZÉK
1. Bevezetés………………………………………………………3
2. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet………………………….3
3. A Tokaj-Bogrogzug Tájvédelmi Körzet………………………..7
4. A Tiszatelek-Tiszabercel ártér Természetvédelmi terület……...11
5. A Tiszadob ártér Természetvédelmi Terület…………………...13
6. Irodalomjegyzék………………………………………………..15
1.Bevezetés
2003-ban nemzeközi védelem alá került a Felső-Tisza teljes hullámtere (Tisza-
becs és Tiszalök között, összesen 22.310 ha) amikor bekerült a Nemzetközi Jelentőségü Vadvizek jegyzékébe, igy un. ramsari területté vált.
A felső-Tisza vidék nagyrésze Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, ahol egyébként egy Tájvédelmi Körzet, és tizenegy Termé-szetvédelmi terület található. Folyamatban van a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet jelentős bővítése és és előkészítés alatt áll a bátorligeti védett területek növelése is.(Sz-Sz-Bm.Területfejlesztési Tanács 2006)
A vidéken a legtöbbet a Szatmár-Beregi táj őrzött meg a termé-
szetes növény és állatvilágából. A tájat átszelő folyók és patakok két oldalán a növénytakaró övezetes-sávos elrendeződését figyelhetjük meg. Az élővizek és egykori folyómedrek térségében hínártársulások, nádasok, majd magasság és mocsárrétek, láprétek, égeres láperdők jellemzőek.
2. Szatmár–Beregi Tájvédelmi Körzet
A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet 1982-ben hozta létre a természetvédelem akkori csúcsszerveként működő Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. (4/1982. XI. 20. OKTH rendelkezése; Magyar Közlöny 1982. 70. sz.). A védetté nyilvánítás célja "... a tájvédelmi körzet területén a védett növény- és állatfajok, a természetes növénytársulások, a jellegzetes tájképi adottságok, a táj jellegét meghatározó felszíni formák, felszíni vizek, gyepek és egyéb mezőgazdasági területek, erdők, fasorok megóvása és fenntartása". (www.hnp.hu)
A Kárpátok belső peremén a megsüllyedt Kárpát-medencét – különösen annak keleti területeit – a hegykaréjból érkező folyók töltöttek fel évszázezredek alatt. A Szatmár-Beregi síkság máig gyakran asztallap simaságú területeit is az a többször átöblített és leülepedett agyagos hordalék képezi, amelyet egykor a Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna, és kisebb patakok áradásai szállítottak ide. A térség legmagasabb részei a kis ún. romvulkáni kúpok (pl. a Tipet-hegy Barabás mellett vagy a Nagy-hegy Tarpa határában), amelyek legmagasabb csúcsai is jóval a kétszáz méteres magasság alatt maradnak.
A 19. század közepéig a Tisza felső, beregi szakasza, a Szamos és a Túr vidéke által alkotott táj egyetlen egybefüggő, végeláthatatlan, vízjárta, élettel teli síkság volt. Persze ez a terület is osztozott a nagyobb folyóink által éltetett világok sorsában: a folyószabályozás alaposan átalakította, mezőgazdasági területté változtatta a vidéket. Mégis, talán itt őrződött meg legnagyobb egybefüggő területen az egykori természetes állapotok hangulata Magyarországon – lehet, hogy a tükörsima területek máig is gyakran belvizes, tocsogós, mocsaras részei okozzák, lehet, hogy az itt élők mentalitása, de az is lehet, hogy az ország egyik leggazdagabb kulturális hagyománya, az Árpád-kort idéző falvak, az organikus kultúra máig látható emlékei tartják meg és sugározzák az ide látogató felé.
Persze jobbára már hűlt helye az egykor – a növényföldrajzi zonációnak és a vízjárta élőhelyeknek megfelelően – kialakult és hatalmas területeket elfoglaló gyertyános-tölgyeseknek, a nagy kiterjedésű folyóparti tölgy-szil-kőris ligeterdőknek, és a mocsaras, tőzegmohás nyír- és égerlápoknak, de több helyen is fennmaradtak még az egykor volt világ kisebb-nagyobb hírmondó foltjai. Ezeket a gyakran egymástól igen távol fennmaradt területeket védik a tájvédelmi körzet különálló egységei.
Az egykor ezen a területen húzódó, hatalmas kiterjedésű vízjárta pusztai gyertyános-tölgyesek legszebb maradványerdei Beregdaróc, Túrricse, Vámosatya és Tarpa mellett találhatók, gyakran szil, bükk, kőris elegyes részekkel (pl. a lónyai kőrises erdő). Tarpától Gelénesig több helyen is bükk
elegyes gyertyános tölgyesek láthatók (Tarpa és Gulács mellett, Magosliget és Lónya határában stb.).
Az üde mikroklímájú tölgyesekben tavaszonként még ezerszám nyílik a hóvirág, a tavaszi tőzike, a gyöngyvirág. Az igen gazdag aljnövényzet lenyűgözően látványos: ritka kárpáti sáfrány vagy a hasonlóképp értékes és ritka bogláros szellőrózsa, pannon csillagvirág, kockás liliom nyílik az erdők alján (pl. Magosliget mellett).
A rétek, legelők szintén jellegzetes, a hagyományos gazdálkodást idéző tájai az idilli fás legelők: több helyen is hagyásfák (általában tölgyek) állnak a legelőkön, enyhet adva állatnak-embernek.
A Szamos és a Túr vidékén, a folyók árterén több helyen ma is tölgy-szil-kőris ligeterdők találhatók, távolabb a folyóktól mezei juharral keveredve. A helybeliek a honfoglalás óta folytattak gyümölcstermesztést az ártereken, erről tanúskodnak a ligeterdőkben elszórva található ún. dzsungelgyümölcsösök – elsősorban körtések, szilvások és almások, illetve több helyen diósok, ősrégi, értékes fajtákkal.
A mélyebben fekvő nedves területeken, a folyópart részein több helyen fűz- és égerlápok találhatók, míg a táj vízjárta területein, pangóvizes részein lápok, mocsárrétek húzódnak. Az égerlápokban több sás- és pajzsikafaj, lápi kocsord, lápi csalán él.
A tájvédelmi körzet vizes élőhelyeinek talán legértékesebb növénytársulásai a szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható tőzegmohás dagadólápok (pl. Csaroda mellett Báb-tava vagy a Nyíres-tó). Általában ezek az értékes társulások három-négy tőzegmohafajból állnak, és olyan értékes növényeknek adnak otthont, mint a tőzegáfonya, a tőzegeper, és a rovarevő kereklevelű harmatfű. A lápok szélén a hüvelyes gyapjúsás és tőzegpáfrány él.
A Szatmár-Beregi síkság állatvilágának gazdagságát jelzi, hogy erdeiben még találkozhatunk a mindenütt ritkuló szarvasbogárral, orrszarvú bogárral, és a cincérek több ritka fajával. Ezen a vidéken még nem túlzottan meglepő, ha c-betűs lepkével, kardoslepkével vagy fecskefarkú esetleg atalanta-lepkét látunk.
A sekély, oxigénszegény vizekben réti- és vágócsík, a folyókban még otthonra talál a mind ritkább selymes durbincs, magyar bucó és egyetlen tokhalunk, a kecsege.
A vízpartokon, a lápréteken a kétéltűek közül megtalálható majd' valamennyi hazai békafaj, a pettyes gőte és tarajos gőte. A területen a hüllők közül – a gyakoribb gyíkfajokon túl – megtalálható az elevenszülő gyík és az országszerte fogyatkozó mocsári teknős. A hüllők kapcsán fel kell hívni a figyelmet a különösen a tőzegmohalápok környékén, több helyen is előforduló keresztes viperára, amelynek marása adott esetben halálos kimenetelű balesetet is okozhat, ezért nem árt az óvatosság (és a hosszúszárú, vastag cipő).
A Szatmár-Beregi sík madárvilága a védett területek közül is kitűnik gazdagságával és sokszínűségével. A holtágak, folyópartok – különösen a Tisza – mentén szürkegémek, vörös gémek, kis- és nagykócsagok, bakcsók, törpegémek élnek (pl. Jánd vagy Tiszacseke környékén), a vízparti erdők sűrűjében fekete gólya fészkel. A nedves réteken haris és guvat él, réti fülesbagoly fészkel.
A folyók menti magaspartokban a gyurgyalag, és a jégmadár mellett telepekben költenek a parti fecskék, de a gyurgyalag a szárazabb hátakon is több helyen fészkel, ehhez elég egy-egy kisebb suvadás vagy homokfal. A vidék nagyobb kiterjedésű tölgyeseiben császármadár, fekete harkály, kékgalamb költ, és több ritka ragadozó is él (kabasólyom, darázsölyv, békászó sas).
A védett emlősök közül még aránylag gyakori a vadmacska és a vidra, és elérte a szatmári területeket a kelet felől terjeszkedő nyestkutya is.
A Szatmár-Bereg kulturális értékei szintén felbecsülhetetlenül értékesek. A táj kultúráját, eszközeit, házait, falvait a természeti környezet és a közeli Máramaros erőteljes hatása valamint harmonikus ötvözete erőteljesen befolyásolta. Szatmár–Bereg településeinek nagy része a honfoglalás korában keletkezett vidék. Lenyűgözően szép templomok, fejfás temetők, ipartörténeti emlékek jellemzik a tájat. Árpád-kori templomainak legszebb emléke a csodálatos csarodai templom vagy a tákosi tapasztott templom. Hasonlóképp értékes a lónyai harangláb vagy a szatmárcsekei csónakfejfás temető. A természeti forrásokat okos módon kihasználó életmód emlékei a túristvándi vízimalom vagy a tákosi szárazmalom…(www.foek .hu)
A védett terület nagysága: 22 931 hektár, ebből fokozottan védett 2 307 hektár.
A nyolc különálló védett terület az ország keleti szegletében, a Lónya–Mátészalka vonaltól keletre található Beregi Tiszaháton, az Ecsedi-lápon, illetve a Szamos-Túrháton található.
Néhány szigorúan védett terület kivételével szabadon látogatható.
Kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága
2.Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzet
A tájvédelmi körzet két különálló területe két, egymástól alapvetően eltérő világ fennmaradását hivatott biztosítani.
A Tokaji Nagykopasz-hegy
Magyarországon mindenki ismeri ezt a vidéket – ha máshogy nem, hát hallomásból. A tokaji bor méltán nemzetközi hírű: királyok, hadvezérek, korok legnevesebb emberei esküdtek a középkor óta – és esküsznek ma is – arra az elixírre, aminek alapanyagát a Nagykopaszról szüretelik a hozzáértő kezek. Kevésbé ismert, hogy ugyanazok a környezeti – geológiai, földtani és meteorológiai – tényezők, amelyek a domboldalak "szőlővesszején nektárt csepegtetnek", párját ritkítón változatos és értékes növényvilágot hoztak létre a hegyen.
A Nagykopasz, Magyarország legnagyobb, legmagasabb (512 méteres) és egyúttal az egyik legfiatalabb (miocén kori) vulkáni tanúhegye, amelynek kvarcandezit és riolit alapkőzetét lösztalaj borítja. A több száz éve folyamatos szőlőtermesztés miatt a hegy eredeti növényvilága olyan részekre szorult vissza, ahol a szőlőművelés lehetetlen volt. Egészen a 18. században bekövetkezett filoxéravészig a flóra ezeken az – elsősorban a déli hegyoldalakon található – menedékekben volt képes túlélni. A szőlő termőterületének radikális csökkenése után ezekről a helyekről hódította magának ismét vissza a hegyet (sajnos az elmúlt évtizedekben a kopárokra több helyen is tájidegen fafajokat – fekete fenyőt és akácot – ültettek, ami ismét gátolja az eredeti növényzet térhódítását).
A hegy déli és északi oldalainak növényzete a szokásosnál is nagyobb mértékben eltér egymástól. A déli területek néhol már-már mediterrán és az északi oldal hegyvidéket idéző viszonyai mellett a hegyvidék alapvetően kontinentális jellegű.
A szigorúan védett déli oldalon a sajmeggyel elegyes melegkedvelő molyhostölgyesek és a sziklagyepek társulásai uralkodnak, míg a hegy szoknyáján értékes sztyepprétek húzódnak. Ezekben a társulásokban tiszteletet parancsolóan gazdag lágyszárú flóra él, amelyben tucatnál is több kosborfaj, nagy ezerjófű, fekete és leánykökörcsin, tavaszi hérics, árvalányhaj, sárga len, homoki vértő stb. virít. Még ebből az igen értékes flórából is kiemelkedik a gyapjas őszirózsa, ami a Kárpát-medencében csak itt található, pedig egykor az alföldi erdős sztyeppek karakterfaja volt.
A hegy északi oldalain bükkelegyes gyertyános-tölgyesek, és hársas törmelékerdők találhatók, az aljnövényzetben turbánliliom virít. Az erdei tisztásokon és kis kaszálókon kornistárnics és kosborok díszlenek.
A Nagykopasz állatvilága is igen gazdag. A vízben szegény hegyen több hüllőfaj él, a homoki, zöld és fürgegyík mellett különösen értékes a rézsikló és keresztes vipera előfordulása. A madárvilág legértékesebb tagjai az itt még viszonylag gyakori kövirigó, a rendszeresen költő uhu és uráli bagoly, és a löszoldalakban fészkelő gyurgyalag. Az erdőkben borz, vadmacska, a menyétfélék közül nyuszt és nyest él.
Az igen gazdag élővilág, a szépségesen sorjázó szőlőültetvények és a kis pincék mellett a Nagykopasz további értéke a lenyűgöző kilátás, ami a síkságon magányosan álló hegyről az ember elé tárul: az Alföld, a kanyargó Tisza, a Bodrogköz és a Zempléni-hegyek kápráztató tájai.
Bodrogzug
A Tisza évenkénti többszöri áradása nyomán a folyó környéke egykor hatalmas tóvá alakult – napjainkban az egyetlen vidék, ahol ez a jellegzetesen kétarcú síkvidéki táj még túlélte az ember hatalomittas szabályozáskényszerét, éppen a Bodrogzug. Évente legalább kétszer (tél végén és nyár elején), de esetenként többször is víz alá kerülnek a Bodrogköz legmélyebben fekvő részei, így elsősorban a Tisza és a Bodrog találkozásánál elterülő több ezer hektáros Bodrogzug. Ezekben az időszakokban csak a két folyó mentén húzódó ligeterdők sávja, és a kisebb-nagyobb erdőfoltok fái emlékeztetnek arra, hogy eredetileg ez szárazföld.
A Bodrogzug azonban az áradások közötti időszakokban is hamisítatlan, idilli vízi világ: mocsaras foltok, nedves, üde rétek, morotvatavak, lápos tocsogós területek váltják egymást, és még a száraznak tűnő ecsetpázsitos területek is meg-megsüllyednek a rajta járó alatt. A fűz-nyár puhafaligetek és ártéri erdők mellett itt-ott még a jellegzetes, egykor hatalmas területeket uraló tölgy-kőris-szil ligeterdők maradványfoltjai is megtalálhatók.
A mocsaras részeken nádasok, magassásos társulások élnek, a morotvák vizét gazdag és szemet gyönyörködtető hínártársulások jellemzik. A sekély, elmocsarasodó vizeken sulyom, békalencse és rucaöröm él, tündérrózsa, tündérfátyol és tavirózsa virágzik; a tocsogókban kornistárnics, többféle boglárka és tiszaparti margitvirág, a nedves réteken szibériai nőszirom virágzik.
A Bodrogzug vízjárta világában több békafaj és vízisikló, mocsári teknős, a sekély, gyorsan felmelegedő vizekben lápi póc és réti csík él. A gazdag állatvilág igazi látványosságai persze itt is a madarak: szürke- és vörösgém, bakcsó, bölömbika, kis- és nagykócsag költ a területen, a nedves réteken haris, a szárazabb helyeken fürj hangját viszi a szél. A kevésbé járt erdőkben fekete gólya is fészkel. A ragadozók közül a barna és hamvas rétihéja, a réti fülesbagoly és ritkábban a barna kánya alakja tűnik fel az égen.(www.foek.hu)
A védett terület nagyságaa 4 242 hektár, ebből fokozottan védett 665 hektár. A tájvédelmi körzet a Bodrogközben, az Olaszliszka–Zalkod vonaltól Tokajig nyúló "zugban" található.
Egyes fokozottan védett részek kivételével szabadon látogatható.
Kezelője a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága
3.Tiszatelek–Tiszaberceli ártér Természetvédelmi Terület
1.kép A Tiszatelek-Tistaberceli ártér
A Tisza felső folyása mind a mai napig hordoz valamit az egykor szélesen kanyargó, holtágait természetes módon lefűző, hol széles ártereket, hol meredek, löszös magaspartokat kialakító folyó hangulatából. A folyó Tokaj feletti szakaszát ugyanis a folyószabályozás kevésbé alakította át, mint a délebbi részeket.
A nagyjából tizenöt kilométer hosszan húzódó védett területsáv valójában kisebb-nagyobb erdőfoltok füzére, amelyeket sajnos helyről helyre telepített nemesnyárasok – és egy-egy kisebb mezőgazdasági terület – mértani rendje tör meg. A Tisza két oldalán elterülő erdők, a folyót követve, végig az árvédelmi töltésen belül találhatók. Az ártér öntéstalajának egyébként szinte tökéletesen sík felszínét gátrészletek és kubikgödrök teszik változatossá – de ezek a mesterséges formák tovább gazdagítják a területet, mert növelik az élőhelyek számát. A gátoldalak oldalait kissé szárazabb, melegebb mikroklíma jellemzi, ugyanakkor a kubikgödrök jóval az árhullámok levonulása után is biztosítják azokat a kis vízzel telt élőhelyeket, amelyek például a kétéltűek szaporodásához elengedhetetlenek.
A folyópartokat füzesek, illetve fűz–nyár puhafa ligeterdők követik. Ezeket az élőhelyeket igen dús cserjeszint és gyakran áthatolhatatlan szederdzsungel jellemzi, ami megfelelő fészkelő- és táplálkozóhelyet biztosít a terület madarai számára. Az ártér távolabb eső részein néhol még megmaradtak a valaha nagy kiterjedésű – de értékes fái miatt nagyrészt kitermelt – keményfa-ligeterdők maradványai, tölggyel, vénicszillel és kőrissel. Az erdők szépsége, hangulata lenyűgöző: idős fűzfák, hatalmasra megnövő fekete nyárfák, vénséges szilek, a holtágak mentén kialakuló, néhol őserdőt idéző élet tobzódása megkapó még egy kis séta alatt is.
A ligeterdők állatvilága igen gazdag. A kétéltűfajok sokaságán túl – különösen a kubikgödrök környezetében erdei, mocsári és kecskebéka, zöld levelibéka, pettyes gőte él igen nagy számban –, szembetűnő a madárvilág sokszínűsége. A védett terület meredek folyó menti partfalaiban többezres partifecske-telepek találhatók – etetési időben százával cikáznak a szülők a folyó felett –, az erdők sűrű aljnövényzetében kisénekesek – poszáták több faja, füzikék stb. – élnek, az erdőkben sárgarigó, csuszka, fakúsz, a zavartalanabb részeken pedig fekete gólya, darázsölyv, és állítólag barna kánya is költ. Mégsem ezek a legféltettebb fajok, hanem a Magyarországon igen ritka nagy fülemüle, ami itt rendszeres, stabil fészkelő.(www.foek.hu) A védett terület nagysága 1 263 hektár.
: A terület a Tisza két oldalán, Tiszaberceltől nagyjából Tiszatelek magasságáig húzódik. Csak engedéllyel és kísérővel látogatható.Kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
4.Tiszadobi ártér Természetvédelmi Terület
2.kép A Tiszadobi ártér
A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzettől alig pár kilométerre, északra fekvő terület a természet és az ember párbeszédének érdekes emléke. A "legnagyobb magyar", Széchenyi István kapavágásával (1847 augusztusában) itt, Tiszadob határában kezdődött el az a – ma már tudjuk – nagyon is bizonytalan értékű folyamat, amit folyószabályozásnak, vízrendezésnek nevezünk.
Ekkortájt vágták le a folyó főmedréről azt a kanyarulatot is, ami ma a védett terület déli határát képezi. Az egy tömbben álló – de a Tisza másik oldalára is átnyúló – védett terület fő része e morotva és az élő Tiszameder közé esik. Minden bizonnyal ez az egyik legszebben, legépebben megmaradt hazai keményfa-ligeterdő. A tiszadobi ártér legnagyobb kincse az a tölgy-kőris-szil liget, amelynek legértékesebb, csodálatos szépségű részét a helybéliek Rákóczi-erdőnek nevezik. Itt a legidősebb kocsányos tölgyek majd' kétszáz évesek, de a kőrisek, szilek és a fekete nyárfák között is rengeteg tiszteletet parancsoló, vén, odvas egyed található. A területen csak természetvédelmi célú erdőgazdálkodást folytatnak, ezért az erdő fái lábon öregszenek meg, és állva halnak meg.
A folyó partján, a kisebb-nagyobb holtágak mentén és a mélyebb részeken fűz-nyár ligetek húzódnak. A ligeti szőlő, a szeder és a süntök olyan dúsan tenyészik az aljnövényzetben, hogy gyakorlatilag áthatolhatatlan dzsungellé varázsolja az erdőt. Pedig érdemes megpróbálni bekukkantani a morotvák partjára, mert – bár a kisebb-nagyobb holtágak növényzete alaposan eltérhet egymástól – a gyékényes-nádas partokon túl általában szép úszólápok élnek, itt-ott pedig békatutaj, vízi tök és tündérrózsa is virágzik.
A terület állatvilága is igen gazdag. A kétéltűek természetesen jól érzik magukat a párás, nedves élőhelyen: levelibéka, erdei béka, barna varangy, kecskebéka, pettyes gőte él a területen, és óvatos látogatóknak a mocsári teknős sem ritka látvány. A keményfaligetek fáin gémek – szürke gém, nagy kócsag, bakcsó stb. – fészkelnek, de a zárt erdőkben kék galamb, és szalakóta is költ. A holtágakban récék, guvat, vízityúk, a nádas foltokban nádi énekesek fészkelnek. A liános területek biztonságában fülemüle, poszáták, füzikék, függőcinege él. A területen otthon érzi magát a vadmacska, a nyest, a vaddisznó.
A védett terület mellett, Tiszadobon található az angol-gót stílusban épült szép Andrássy-kastély, a falu határában pedig a Tisza-szabályozás emlékműve
A védett terület nagysága 1000 hektár.A védett terület a folyó Tiszadob és Tiszadada közötti szakaszán húzódik. Költési idő kivételével szabadon látogatható.(www.foek.hu)
Kezelője a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Irodalomjegyzék
- Sz-Sz-B Megyei Területfejlesztési Tanács 2006.:”Ökorégió kiala-kítása Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” Tanulmány
- Környezvédelmi és Vidékfejlesztési Minisztérium : Nenzeti
Vidékfejlesztési Terv 2004 : Érzékeny Természeti Területek
Programja
- Olajos Péter 2007 :Tájékoztató a védet természeti értékek
állapotárol
4. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet (www.foek.hu)
5. A Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet (www.foek.hu)
6. A Tiszatelek-Tiszabercel ártér Természetvédelmi Terület
(www.foek.hu)
7. A Tiszadobi ártér Természetvédelmi Terület (www.hnp.hu)
8. F. Nagy Zsuzsanna-Molnár Ágnes 2003: Védett természeti
értékek Borsod-Abauj-Zemplén megyében
megyében | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
